Sajnos az előző hónapokban ismét rengeteg dolgom akadt főleg a tanulással kapcsolatban, így szinte semmire se volt érkezésem. A blog is ezért késett ennyit. A bejegyzések gyakorisága azonban most végre megnőhet, hiszen lesz egy kis időm is végre, illetve az egész projekt kezd a vége felé közeledni. Időközben azért építettem az autót és szépen alakul, ebből következően most az írással,illetve a videókkal kell utolérnem magam. Aki követi a KockaAutó csatornát a Youtube-on is, az már észrevehette, hogy a videó erről a témáról már elkészült egy ideje, de most eljött az idő, hogy le is írjam.
Alap felépítmény:
A hátsó futómű
Itt is egy vonórudas kialakítást építettem - hűen az alap elgondoláshoz -, és azért, hogy hátul is különleges és ritka elrendezésű legyen a felfüggesztés. A rugózás megoldását az első futóműéből vettem át. A legkomolyabb különbség, hogy hátul 6 stud magasságú (szemben az elsővel, ami 5). A Mono farrészemegengedőbb az elejénél a méreteket tekintve, így nem kellett túlságosan összezsúfolni a komponenseket. A felfüggesztés váza is egyszerűbb és könnyebb, mivel komolyabb geometriát sem tartalmaz. Egy hátránya van, mégpedig az, hogy az alsó-hátsó lengőkarok befogatási pontjai nem beton biztosak, de a kompaktság árán ezt feláldoztam, és ennek ellenére az általánosan várható terheléseket jól viseli.
Meredekebb vonórúd
A vonórúd itt sokkal meredekebb szögben áll, ezzel fokozatosan felkeményedő rugózási érzetet adva. Egy dologra kellett vigyáznom, hogy a vonórudak ne ütközzenek a féltengelyekkel.
Az egész elkészítése nem tartott különösen sok ideig, mert a bonyolult dolgokat már az előzőekben kitaláltam, így csak 2 prototípus épült.
Futómű jellemzők:
Keresztstabilizátor:
Ez egy érdekességet tartogat, mégpedig azt, hogy lehetséges, hogy a padlólemezbe lesz rejtve. Ugyan még nem biztos, de ha megvalósul, egyszerre lesz merevebb a padlólemez és hatékonyabb a stabilizátor működése.
Geometria:
Mint mindig, itt is sok lehetőség nyílik nagyon realisztikus felfüggesztést kreálni, azonban az alkatrészbázis, a súly és az egyszerűség kedvéért csak a csapterpesztés található meg benne.A kerékdőlés növelése számomra fontosnak tűnt, és egyszerűen kivitelezhetőnek is. Hátul is kellő marad a tapadás kanyarban, míg a kis tempó és az összetett első futómű miatt itt nincs akkora szükség bonyolult dolgokra.
A bonyolultabb elrendezések természetesen hátul is segítik az autó jobb viselkedését. Kettőt emelnék ki ezek közül még:
Az egyik az utánfutás. Hátul is szükség van arra, hogy a kerekek stabilan és egyenesen fussanak, illetve segíthet más hatások hatékonyabb működésében.
Az angolul bump steer-nek nevezett jelenség különösen érdekes. A lényege, hogy be- és kirugózáskor a kerekek az autó belseje vagy külseje felé kormányzódnak kissé. Ez elöl nagyon káros és megszüntetendő, míg hátul nagyon is előnyös jelenség. Ha berugózáskor befelé kormányzódik és kirugózáskor kifelé, akkor egy kanyarban a külső íven lévő kerék a kanyar belseje felé, a belső íven lévő pedig szintén az ív felé fordul a karosszériadőlés hatásának következtében. Ez négykerék-kormányzáshoz hasonló hatást, és stabilabb viselkedést eredményez kanyarokban.
Későbbi modellekben valószínűleg megpróbálkozom ezek beépítésével is a hátsó futóművekbe.
Bump steer
Négykerék-kormányzás
Hajtáslánc:
Az autó hajtásáról egy nemrégiben beszerzett rc buggy motor fog gondoskodni, ami a LEGO által gyártott legerősebb motor. Ettől gyorsabb lesz majd az elkészült autó.
A futóműben természetesen egy differenciálmű található, ami a LEGO 4200-es csatlakozóinak és kerékagyainak segítségével viszi át az erőt a kerekekre.
Bónusz:
Sajnos az emelőrendszert el kellett vetnem, mert nem sikerült rendesen megépítenem, viszont helyette egy konvencionálisabb megoldás, a mozgatható hátsó szárny lesz távvezérelt funkció. Ezt eredetileg manuálisra terveztem, de kis átalakítással motorikussá építettem át. Továbbra is működik majd kézzel is, ha úgy szottyan hozzá kedve az embernek. Egyenlőre több részletet nem árulok el róla. Csak az utolsó részben fogom bemutatni teljes valójában.
A rendszer alapja
Összefoglalásként annyit megjegyeznék még, hogy miután építettem 2 vonórudas felfüggesztést is, nem ajánlom első próbálkozásnak, sőt nehéz autókhoz egyáltalán nem, mert a tulajdonságai miatt LEGO-ból nem elég masszív. Deminden hátránya ellenére a ritkasága és a bonyolultsága elég jutalom annak, aki egy ilyen elrendezés építése mellett dönt. Én nagyon élveztem a készítésüket, és büszkeséggel töltött el, mikor működő változatot sikerült összeraknom.
A következő részben az elkészült vázat és hajtásláncot fogom bemutatni!
